Fireproof - Tűzálló

Milyen erős tud lenni egy házasság? Mi határozza meg?
Egy nagyszerű példa arról, hogyan lehet egy házasságot tűzállóvá tenni.


Tűzálló

7XJESUS | MySpace Video

Mire jó a bibliaolvasás?

A történet egy öregemberről szól, aki Kentucky hegyei közt élt fiatal unokájával.
Minden reggel a nagyapa korán kint ült a konyhában, és olvasta régi, megviselt Bibliáját.
Az unokája, aki ugyanolyan szeretett volna lenni, mint ő, mindenben utánozni igyekezett a nagyapját. Egyik nap megkérdezte, „Papa, én is próbálom olvasni a Bibliát úgy, mint te, de nem értem azt, és amit értek, azt is elfelejtem, amint becsukom. Mire jó a bibliaolvasás?”
A nagyapa, aki közben szenet tett a tűzre, csendesen odafordult hozzá, és azt mondta: „Fogd meg ezt a szeneskosarat, menj le a folyóhoz, és hozz egy kosár vizet!” A fiú úgy tett, ahogy mondták neki, bár az összes víz kicsurgott a kosárból, mielőtt visszaért volna a házhoz.
A nagyapa nevetett, és azt mondta, „A következő alkalommal egy kicsit jobban szedd a lábad!”, és visszaküldte azzal, hogy próbálja újra. Ezúttal a fiú gyorsan futott, de a kosár csak üres volt, mire hazaért.
A szuszból kifogyva mondta nagyapjának, hogy lehetetlen a kosárban vizet hozni, és elindult, hogy vödröt kerítsen a kosár helyett. Az öregember ezt mondta, „Nem akarom, hogy vödörrel hozd a vizet; én egy kosár vizet kérek. Meg tudod te azt csinálni, csak nem igyekszel eléggé”, ezzel el is indult, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy megnézi, hogyan sikerül a következő forduló. Bár a fiú tudta, hogy lehetetlen, most már csak azért törte magát, hogy lássa a nagyapja az igyekezetét. Megmerítette a kosarat, és futott, ahogy csak tőle telt.
Természetesen sokkal azelőtt, hogy elérte volna a nagyapját, a kosár már üres volt.
Alig bírt beszélni, „Látod, papa, nincs ételme, ugye te is így gondolod?”. Az öregember azt mondta: „Nézd meg a kosarat!”. A fiú ránézett, és a kosár másmilyen volt. A régi, piszkos szeneskosár helyett egy tiszta kosár volt.
„Fiam, ez történik akkor is, amikor a Bibliát olvasod. Lehet, hogy nem érted, vagy nem emlékszel mindenre, de amikor olvasod, az kívül-belül megváltoztat. Ez Isten munkája az életünkben. Ez az, amit csak Isten tud elvégezni, átalakítani bennünket kívül-belül, és lassan Krisztushoz, a Fiához hasonlók leszünk.

Szánj időt, hogy elolvass Isten szavából valamennyit mindennap! Élj egyszerűen, szeress nagyvonalúan, törődj őszintén, beszélj kedvesen, a többit hagyd Istenre.

Forrás: Békehírnök CI. évf. 5. szám

A fehér kendő

A vonat lassan közeledett az állomás felé. Mindenki izgatottan várta, hogy hazaérkezhessen.

Feltűnt nekem egy fiatalember, aki idegesen tekintett ki az ablakon. Miután szóba elegyedtem vele, feltárult előttem szomorú élettörténete.

Fiatalon szülei ellen lázadva megszökött otthonról. Nem bírta a szülői ház légkörét. Új barátaival mindent kipróbált, amitől otthon óvták, intették.
Hamarosan börtönben találta magát, ahol nagyon megbánta addigi életét.
Éppen ma szabadult. Nem volt hová mennie, ezért írt a szüleinek, hogy bocsássanak meg neki, és fogadják vissza a szülői házba. Azt is megírta, hogy megérti, ha nem tudnak neki megbocsátani. A délutáni vonattal fog érkezni.
Ha szülei készek visszafogadni, kössenek a kert égén lévő diófára egy fehér kendőt, amit ő a vonatról láthat, különben tovább utazik. Amikor a vonat a kanyarhoz közeledett, a fiún egyre nagyobb feszültség lett úrrá.
Arra kért, hogy nézzem meg, ott van-e a fán a megbocsátást jelentő kendő. A kanyarban feltűnt a vén diófa. Felkiáltottam a látványtól. A fa tele volt kendőkkel, sőt lepedőkkel, nehogy a fiú tovább utazzon.

Szerző: Ismeretlen szerző

A fogadás

Egy kocsmában többen üldögéltek és ittak. A hangulat emelkedett volt. Mindenféléről beszélgettek, végül az asszonyokra terelődött a szó, amiben egyik a másikat akarta felülmúlni. Csak az egyik férfi hallgatott. Ez feltűnt a többieknek.
- És te? - kérdezték. - Te semmit sem mondasz?
- Nem - válaszolta. - Én ebben nem vehetek részt. Nincs semmi okom panaszra a feleségem miatt. Nem szól egy rossz szót sem.
A többiek nevettek és így szóltak:
- Ilyen nincs.
- De igen! - védte most már a feleségét. - Biztos vagyok benne, hogyha éjfélkor azt mondanám neki, hogy keljen fel és főzzön nekem valamit, minden szó nélkül megtenné.
A többiek nevetése és heccelődése egyre hangosabb lett. Így kiáltoztak:
- Őrültség! nem fogsz minket átverni!
A férfi azonban kitartott állítása mellett és megkérdezte:
- Mibe fogadjunk?
Végül tényleg fogadtak. Rögtön meg akartak győződni róla, hogy barátjuk igazat mondott-e. Így hát az egész társaság fölkerekedett és útnak indult.

Az asszony már régen lefeküdt aludni, hiszen már éjfél is elmúlt, amikor a részeg csapat a házukhoz ért. Férje vezényelni kezdett:
- Asszony, kelj fel és főzz nekünk kávét! Nem látod, hogy vendégeket hoztam?
A vendégek azt gondolták, hogy most aztán jól összeszidja őket. Így szokták meg feleségüktől. De egyetlen rossz szót sem szólt. Rövid idő múlva hallották a csészék zörgését és nem tartott sokáig, míg kedves arccal behozta a gőzölgő kávét a szobába.

Ez a látvány kijózanította a társaságot, és kezdték magukat szégyellni a csendes, szelíd asszony előtt. Végül az egyik elmesélte neki, hogy miben fogadtak. Utána megkérdezte:
- Hogy tud ilyen kedves lenni ilyen emberekhez, mint mi vagyunk? Hogy képes erre?
Így válaszolt rá:
- Szomorúan látom, hogy férjem mindent elkövet, hogy tönkretegye magát. Csak egy élete van, hiszen a részegeskedőknek nincs örök életük. Ezért szeretném legalább a földi életét kellemessé tenni, amelyet ráadásul úgy megrövidít magának, hiszen más nincs neki.

A kijózanodott vendégek nemsokára szép csendesen hazamentek. A férfi azonban így szólt feleségéhez:
- Mondd csak, ennyire fontos neked a lelkem üdvössége?

Amikor meglátta az asszony könnyes szemét, mert ilyen kedvesen még sohasem hallotta férjét beszélni, neki is könnyek szöktek a szemébe és megbánta bűnét. Mindketten letérdeltek és imádkoztak, és az Úr Jézus segített ennek a férfinek, hogy más ember legyen belőle.

Szerző: Ernst Modersohn (Evangéliumi életképek c. könyvből)

Mindened add át Krisztusnak

Egy misszionárius mondta el a következő esetet, amely egy istentisztelet alkalmával történt:

Az igehirdetés alatt fölemelkedett egy öreg indiánfőnök, előrement, és tomahawkját (csatabárdját) a misszionárius lába elé tette:
- Indiánfőnök adni tomahawkját Jézus Krisztusnak - mondta, és ismét leült.
A misszionárius tovább prédikált Isten szeretetéről a Jézus Krisztusban, Fia odaajándékozásáról, akit elküldött számunkra, és aki most szent igényt támaszt az életünkre. Ismét fölkelt az öreg főnök és előrement. Levette a takarót a válláról és a következő szavakkal tette le az igehirdető lábához:
- Indiánfőnök adni takaróját Jézus Krisztusnak.
Megint visszament a helyére.
A prédikátor tovább beszélt Isten Jézusban kinyilatkoztatott szeretetéről: hogyan fosztotta meg Isten az eget legdrágább ajándékától és hogyan küldte Jézust a világba, hogy minket, elveszett embereket megváltson és hogy magát odaadja miértünk. Ekkor az öreg főnök elhagyta a gyülekezeti helyiséget. Hamarosan visszatért a lovával, amelyet előzőleg a gyülekezeti sátor előtt megkötött. Ismét előrement a sátorban. Rátekintett a misszionáriusra és azt mondta:
- Indiánfőnök adni a lovát Jézus Krisztusnak.
Most már mindenét odaadta, amije csak volt.

Amikor most az igehirdető arról az Istenről beszélt, aki nem kímélte saját Fiát, hanem odaadta Őt mindnyájunkért, sürgetőleg hallgatói szeme elé állította, hogy Jézus egész életünket magának akarja. Ez az üzenet mélyen behatolt az indiánok szívébe. Végül az öreg utoljára emelkedett föl. Reszkető térdekkel és bizonytalan lépésekkel ment előre. Félő tisztelettel térdelt le a misszionárius előtt, miközben könnye végigfolyt bronzszínű arcán. Remegő ajakkal szólt:
- Indiánfőnök adni magát Jézus Krisztusnak...

Szerző: Ch. E. Cowman (Vetés és Aratás c. folyóiratból)

Gyülekezeti tagság

Egy gyülekezeti vezető fölkeresett valakit, aki többszörös szerencsétlenség miatt nagyon elkeseredett, és sorsa ellen hadakozva a gyülekezeti összejövetelekre sem járt el.
A férfi szótlanul fogadta látogatóját, majd csöndben ültek mindketten a kandalló előtt. A kandallóban fahasábok lobogtak.
Kis idő múlva a gyülekezeti elöljáró kezébe vette a csípővasat, szó nélkül kivett egy égő hasábot a tűzből, és a kandalló előtti kőlapra helyezte. A hasáb füstölgött, izzott egy darabig, azután kezdett kialudni.
A két férfi még jó ideig ült szótlanul egymás mellett.
A házigazda hirtelen megrázkódott, kezet nyújtott vendégének, és így szólt:
- Megértettem a prédikációt... Legközelebb köztetek leszek!

(Vetés és Aratás c. folyóiratból)

Születés

Történt egyszer, hogy az anyaméhben ikrek fogantak. Teltek a hetek, és a kicsik növekedtek. Ahogy növekedett a tudatuk, úgy nőtt az örömük is:
- Mondd, nem nagyszerű, hogy fogantattunk? Nem csodálatos, hogy élünk?
Az ikrek elkezdték fölfedezni világukat. Amikor megtalálták a magzatzsinórt, amely összekötötte őket anyjukkal és eljuttatta hozzájuk a táplálékot, énekeltek az örömtől:
- Milyen nagy anyánk szeretete, hogy megosztja velünk saját életét!

...Ahogy azonban telt-múlt az idő, és a hetekből hónapok lettek, az ikrek észrevették, mennyire megváltoztak:
- Mit jelentsen ez? - kérdezte az egyik.
- Ez azt jelenti - felelte a másik -, hogy tartózkodásunk ebben a világban a végéhez közeledik.
- De én egyáltalán nem akarok elmenni innen - viszonozta az első -, szeretnék mindig itt maradni!
- Csakhogy nincs más választásunk - felelte a másik -. Talán van élet a születés után is!
- Milyen lehet az? - kérdezte kétkedve az első -. El fogjuk veszíteni az életet jelentő magzatzsinórt, és anélkül hogyan élhetnénk? Azonkívül mások is elhagyták már ezt az anyaméhet, és senki sem tért ide vissza, hogy megmondja nekünk, van-e élet a születés után. Nem a születés a vég?
Majd mély bánatba merülve így folytatta:
- Ha a fogantatás a születéssel végződik, mi értelme van az életnek az anyaméhben? Értelmetlen az egész. Talán még anya sem létezik.
- De kell hogy legyen! - tiltakozott a másik -. Különben hogyan kerültünk volna ide? És hogyan maradhattunk volna másképp életben?
- Láttad-e valaha anyánkat? - kérdezte az első -. Talán csak a képzeletünkben létezik! Mi gondoljuk ki magunknak, mert így jobban megérthetjük az életünket.

...Így teltek az utolsó napok az anyaméhben, telve kérdések özönével és nagy félelemmel.
Végül elérkezett a születés pillanata, amikor az ikrek elhagyták addigi világukat és kinyílt a szemük.
Tele tüdőből felordítottak.
Amit láttak, meghaladta legmerészebb elképzelésüket is.

Szerző: Ismeretlen szerző

Krisztust lássák bennünk

Egy anyuka a kislányával kézenfogva mentek hazafelé a templomból. Egyszer csak a kislány az anyjához fordult és megkérdezte:
- Anyu, van valami amit nem nagyon értek abból amit a pap bácsi mondott ma reggel...
- És mi ami ami megzavart, kicsim? - kérdezte az édesanyja mosolyogva.
- Hááát, a pap bácsi azt mondta, hogy Isten nagyobb mint mi. Ez igaz, anyu?
- Igen, ez igaz.
- És azt is mondta, hogy Isten bennünk lakik. Ez is igaz?
- Igen, Isten bennünk lakozik.
- De hát anyu, ha Isten nagyobb mint mi és ha Ő bennünk lakozik, akkor nem kéne látszodjon legalább egy kicsit?

"Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat." Mt 5:16

Szerző: net153 Sunday Funnies

100 pont

Egy ember meghalt és Szent Péter elé került a Menny kapujánál.

Szent Péter megszólalt: "Nos, megmutatom, mit kell tenned, hogy bejuss a Mennyországba. Sorold fel az összes jótetteidet, amiket életedben vittél véghez, és én pontozni fogom minden egyes cselekedetedet, attól függően, hogy az mennyire volt helyes. Ha eléred a százat, bemehetsz"

"Rendben," mondta az ember, "Egy feleségem volt, vele éltem 50 éven keresztül és egyszer sem csaltam őt meg. Még a szívemben sem."
"Csodálatos," mondta Szent Péter, "ez megér három pontot!"

"Csak hármat?", fakadt ki az ember. "Nos, jól van! Egy életen át jártam templomba és támogattam a szolgálatokat is pénzzel és önerővel is, ha kellett."
"Hát ez borzasztó!", válaszolt Szent Péter. "Ez maximum egy pontot ér."

"Micsoda? Egy pontot? Hiszen elindítottam egy hajléktalanokat segítő melegkonyhát a városban, ahol éltem. Sőt, egy menekült otthonban is dolgoztam."

"Nagyszerű. Erre kapsz két további pontot" mondta Péter.

"Na, ez is csak két pont!", emberünk sírt. "Ezzel a pontozással sose fogok bejutni. Az egyetlen esélyem már csak Isten kegyelme Jézusban!"

"Bingó! 100 pont! Gyere be!"

Szerző:readyourbible.com

Valami, ami jót tesz a léleknek

Az elmúlt héten a McDonald's-ba mentünk a gyerekeimmel. A 6 éves kisfiam megkérdezte, hogy imádkozhatna-e ő mielőtt elkezdenénk az evést. Lehajtottuk a fejünket és hallottam ahogyan mondja:
"Te jó vagy, Urunk!, fantasztikus vagy! Köszönetet mondok Neked a hamburgerért, és sokkal jobban megköszönném ha anyu fagylaltot is venne nekünk. Urunk, szabadságot és igazságot mindenkinek! Ámen."

A szomszédos asztaloktól jövo nevetések között hallatszott egy, a szomszédból jövő, rosszízu megjegyzést:
- Látod? ezért megy ebben az országban minden egyre rosszabban. A mai gyermekek, még imádkozni sem tudnak! Hallottál már ilyet, fagylaltot kérni Istentől! Soha sem gondoltam, hogy ilyesmit kéne kérjek Istentől!

Halva ezeket a szavakat, a kicsim megkérdezte sírva:
- Anyúúú, valamit nem jól mondtam? Megharagudott az Úr Jézus rám?

Miközben magamhoz öleltem, és arról biztosítottam, hogy nagyon jól imádkozott és hogy Isten semmi esetre sem haragudott meg rá, egy fehér hajú kisöreg dajött az asztalunkhoz, megsimogatta a kisfiam fejét és azt mondta neki:
- Drága kisfiam, biztosan tudom, hogy Isten nagyon meg van elégedve az imádságoddal.
- Tényleg? - nézett fel a fiam.
- Tényleg! ... és a fiam füléhez közelebb hajolva, a szomszédos asztalnál ülő hölgy felé intett és igy folytatta: Kár, hogy ő soha sem kér fagylaltot Istentől! Tudod, egy kis fagylalt néha jót tesz a léleknek!

Természetes, hogy végül vettem a gyermekeknek fagylaltot is. A kisfiam egy pár pillanatig szemlélte a fagylaltját, aztán egy olyan dolgot tett amit soha sem fogok elfeledni: Kézbevette a fagylaltos poharát, és szó nélkül odament a szomszédos asztalhoz, a néni elébe tette, és egy elbűvölő mosollyal az arcán ezt mondta:
- Kérem fogadja el! Ez a magáé! Néha egy kis fagylalt jót tesz a léleknek, az én lelkem pedig már jól érzi magát!

Szerző: Nancy Livingstone